Szubjektív - A Forma1 2010-es idényéről

Egyszer lent, másszor fent, tartja a mondás, és azt hiszem, ha valaki, akkor Fernando Alonso tudja, miről van szó. A még mindig csak 28 éves spanyol pilóta a Minardinál kezdte F1-es pályafutását, megtapasztalva ezzel a minden körben izzasztó gépészkedés magasiskoláját, majd pár évvel később már a Renault-val lett egymás után kétszer világbajnok, azaz kijutott neki bőven abból az élményből is, ami csak a legjobbaknak adatik meg.

A hullámvasút azonban ezután sem állt meg: 1 remek év a McLarenben (de összezördülés Hamiltonnal), majd 2 szürke egy közben középcsapattá süllyedt Renault pilótájaként (de csapattársait szétverve) és most itt az újabb esély: a Ferrari pilótájaként Fernando mindent megkap, amire szüksége van; versenyképes kocsi, egyenlő bánásmód, remek csapatszellem.

Ennek megfelelően Alonso első futamán magabiztosan lett első (kellett hozzá persze Vettel műszaki hibája is), majd (folytatva a hullámvasutazást) múlt héten előbb megforgott, és visszasüllyedt a mezőny hátsó felébe, végül hatalmas taktikázással és küzdéssel a 4. helyre hozta be a Ferrarit.

Most pedig a 19. helyről indul, köszönhetően a csapatnak rossz előrejelzést adó meteorológusoknak. Történt ugyanis, hogy a maláj nagydíj időmérője előtt szemerkélni kezdett az eső, sőt, a pálya egyes részein már-már kiadósan esett is az égi áldás. A mezőny egyik fele úgy döntött, minél hamarabb kijön futni egy gyors kört, nehogy aztán a pálya állapota olyannyira romlásnak induljon, hogy ne lehessen rajta végig futni egy gyors, intermediate-es kvalifikációs kört.

Alonsoék azonban nem jöttek. És a többesszám alatt ideértendő a két Ferrari, a két Mercedes és a két McLaren is, valamint a Red Bullok is a később kapcsoló csapatok között voltak (de ők még időben kiértek). A megnevezett csapatok tehát nem jöttek, mert azt az információt kapták, hogy a pálya állapota javulni fog, így inkább nem akartak kockáztatni. Más kérdés, hogy végül ez a taktika bizonyult kockáztatásnak, ugyanis az eső még intenzívebben kezdett esnik, úgyhogy a pálya olyannyira belassult, hogy az élcsapatok három pilótája (Alonso, Massa, Hamilton) képtelen volt bejutni a Q2-be, míg Button bejutott ugyan, de a Q2-t érő köre után kicsúszott, és képtelen volt kimászni a kavicságyból.

Alonso a futamot követően egyrészt magára vállalta a hibát, másrészt az esőt hibáztatta: ilyenkor lutri, hogy ki milyen idővel végez - mondja ő. Úgy látszik, hogy a Ferrarinál nem tanulták meg azt, amit idehaza mi már évek óta tudunk: a politikusoknál már csak a meteorológusok hazudnak nagyobbat.

Most gyors futásba kezdek, mert az ELTE természettudományi karára járó barátaim valószínűleg hamarosan vasvillával kezdenek el kergetni... De azzal vélhetően azért ők sem vitatkoznak, hogy holnap pokolian jó futam várható, már amennyiben a magát hátulra kvalifikáló négyes (2 Ferrari, 2 McLaren) pontot, pontokat akar szerezni...

Ha csupán egyetlen kérdést tehetnék fel Michael Schumachernek, biztos azt kérdezném meg tőle, hogy mikor volt a legboldogabb. Tippeim ugyan vannak, de olyan jó lenne tőle magától hallani a választ, hogy vajon akkor volt-e amikor debütált a Forma1-ben, vagy amikor egymás után kétszer világbajnok lett a Benetonnal, esetleg a Ferrarival történő első, második, sokadik vb cím után?

Ha valaki hétszer hódítja el a királykategória első helyéért járó trófeát, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: van-e innen még tovább. Schumacher 41 éves, mások ebben a korban már (az ő helyében) élveznék a kiérdemelt nyugdíjas éveket az évtizedek alatt összeszedett temérdek pénzből. Schumacher nem. Tudják miért? Mert szerintem akkor volt életében a legboldogabb, amikor Bahreinben újra elindult a Formula-1 2010-es idényében.

Schumacher már csak ilyen. Nem azért ül a kocsiba, hogy pénzt keressen, hogy sikeres legyen, hogy népszerű (ezeket már amúgy is elérte), hanem mert az élete a száguldás. És aki azért kritizálja, mert még nem találta meg a régi ritmusát, az nem érti Schumacher gondolatmenetének egyetlen részét sem. Természetesen a német sem azért megy el a futamokra, hogy célba érjen, de őt pont a kihívások éltetik. Tudta, hogy vissza kell rázódnia, tudta, hogy nem fog minden egyből olyan klasszul menni, mint ment egykor a Ferrarival. Ez egy Mercedes, ő pedig éveket hagyott ki: természetes, hogy időre van szüksége.

De pont ez a kihívás az, ami miatt visszatért, ami mindig is tüzelte, hogy versenyezzen; megmutatni, hogy még mindig ő a legjobb. Akik kritizálják, azok adjanak neki időt, egyrészt, hogy hozzászokjon a Mercedeshez, másrészt, a sérülésből visszatért futballistától sem várjuk rögtön az első meccsén, hogy csúcsformában játsszon.

Gyanítom, még pár futam, és ha a Merci beleerősít, akkor Schumachert ismét ott találjuk az első hely közelében...

Fernando Alonso csendre intett. No nem úgy, mint tette azt kritizálóival a bahreini győzelme után, hanem szó szerint, a futamot követő nyilatkozatában. Idézem:

"Hát, akik azt gondolják, hogy unalmasak a versenyek, most két-három nagydíjig hallgathatnak"

Azért tisztelt Fernando, én mégis csak folytatnám a blogolást, ha nem bánod. De ha már végnélküli eszmefuttatásokat írtam a bahreini unalomról, igazságtalannak érezném, ha nem ejtenék pár szót a vasárnapi izgalmakról.

Ahogy az előző bejegyzésem címe is sejteti, elsősorban az eső okozta káosz "okolható" a rengeteg előzésért és izgalomért, de ennél azért mégiscsak többről volt szó Ausztráliában. Kezdjük például azzal, hogy Jenson Button lágy gumijai hozzávetőlegesen 50 kört bírtak ki, ami nagy szó, még akkor is, ha Ausztráliában nem olyan gumigyilkoló az aszfalt, mint volt mondjuk Bahreinben. Ehhez persze hozzájön még Button vezetési stílusai is, de ne feledjük: nem ő volt az egyetlen, aki egy kiállással (értsd: esősről száraz gumira váltással) csinálta végig a futamot, és bizony a többiek sem sokkal utána érkeztek be a boxba az új szett gumikért.

A Bridgestone tehát, mely erre a futamra a közepesen lágy és a kemény keveréket választotta (tehát nem a szuperlágyat) láthatólag kitett magáért, és ez azért mindenképpen bizakodásra ad okot. Ha a lágyak kibírnak 50 kört, akkor a kemények vélhetően simán végigviszik (ceteris paribus) a teljes futamot, azaz annyira talán mégsem kell spórolni a gumikkal, mint láttuk azt Bahreinben.

Persze a klasszikus korszakban még gyorsító szélárnyék mára lassítóvá és bosszantóvá váló hatásai ettől még megmaradnak (kevesebb leszorító erő, gyorsabban kopó gumik), de ezek a hatások megvoltak tavaly és tavaly előtt is, mégis számtalan izgalmas futamot láttunk, tehát eszerint erre idén is megvan minden esélyünk.

Úgyhogy a kezdeti borulátásnak (részemről) vége, az egyetlen kérdés, hogy a pillanatnyi optimizmust újabb csalódottság, vagy remény váltja-e fel. Hétvégén elválik.

Aki izgalmakra, előzésekre és jó futamra vágyott a dögunalmas bahreini körözés után, az megkapta, amit akart. Igaz, az előjelek nem voltak épp túl jók: a már említett bahreini verseny illetve Schumacher és Alonso reakciója a futamra ("A Forma1 mindig is erről szólt, aki előzéseket vár, nézzen Moto GP-t" illetve: "Nem érdemes kockáztatni az első helyért" - utóbbi az új pontrendszer teljes arculcsapása...) finoman fogalmazva sem kecsegtettek túl sok pozítivummal, de az eső adta taktikázások, és a városi pálya karaktere (= palánk közelség) közösen meghozták a hőn áhított izgalmakat; más kérdés, hogy Mr. Ecclestone-nak módjában áll-e leszerződtetni az esőfelhőket az F1 főszponzoraként a következő futamokra is...

De haladjunk csak sorban! Noha az óraátállítás miatt a futamot csak Star Warsosan tudta megnézni e sorok szerzője (először a végét, aztán az elejét), azért csak sikerült levonni a verseny tanulságait: Egyértelműen Vettel kezében volt a győzelem. Jöhetett eső, taktikázás, Safty Car, Vettel az élen állt, és csak úgy, mint Bahreinben, most is magabiztosan nyerhetett volna, ha...

Ha - állítása szerint - nem küzdött volna fékproblémákkal a Red Bull, és nem végzett volna a sóderágyban. Ha így lett volna, akkor mindenbizonnyal most 25 ponttal állna a német. De nincs ha és volna, Vettel kiesett, és a már-már Alan Prostra emlékeztető taktikai húzással operáló és rendkívül kíméletesen versenyző Jenson Button húzta be élete első mcLarenes győzelmét, miközben mögötte a remek rajtot elkapó és végig kifogástalanul védekező Robert Kubica ért célba. A lengyel megint igazolta a klasszisát, nagy kérdés azonban, hogy fel tud-e nőni hozná idén a Renault.

Említsünk még pár szót Alonsóról és Massáról is. Előbbi a szezon egyik legnagyobb beszólását produkálta (Mérnök: Hamilton már csak 3,5 másodpercre van tőled! Alonso: Inkább nem akarom tudni!), és remek védekezést produkált, ráadásul a rajt utáni balesetét követően a 18. helyről kapaszkodott fel, míg utóbbi kimondottan pocsékul versenyzett, számos hibát elkövetve, roppant nagy mázlival "tolta be" a Ferrariját a dobogó legalsó fokára. Noha a befutó nem, maga a verseny mélyen alátámasztotta, hogy inkább a spanyol lehet a Ferrari idei világbajnok jelöltje.

Az előzések, az izgalmak és az aggresszivitás legjelentősebb része mégsem Alonsohoz, sokkal inkább Lewis Hamiltonhoz volt köthető, aki tényleg mindent megtett, hogy a maximumot hozza ki a jó formába lendülő McLarenből, azonban a Webberrel folytatott csetepatéjából végül Niko Rosberg került ki győztesen, aki 5. helyen hozta be a Mercedest (Schumacher a 10. helyen ért célba) Hamilton pedig végül 6. lett, ami mindenképpen elégedetlenségre adhat okot a tavalyelőtti világbajnok szurkolói számára, hiszen Forma1-es pályán rég nem látott aggresszivitással és bátorsággal vetette bele magát harcba a brit újra és újra, tovább erősítve ezzel az egyre többet emlegetett '89-es Senna-Prost párhuzamot melyben a taktikus Button felel meg a Professzornak, míg az elemi erőből küzdő Hamiltont Sennához hasonlítják.

Azért abban megegyezhetünk, hogy a metafóra jogosságához még le kell tenni az asztalra egy-két dolgot mindkét versenyzőnek, annyi azonban bizonyos, hogy az ausztrál nagydíjon nyújtott teljesítményükre egyaránt büszkék lehetnek, még akkor is, ha 5 hely különbséggel értek célba...

Bernie Ecclestone ismét New York-i futamról álmodik, közölte a La Gazetta Dello Sport tegnap éjjel. Azért ismét, mert a Forma1 jelenlegi mindenhatója már 1982-ben szeretett volna útjára indítani egy New York-i nagydíjat, amiből azóta sem lett semmi.

Persze ne ringassuk magunkat tévhitekben: az, hogy a New York-i nagydíjból eleddig nem lett semmi, még nem jelenti azt  hogy Bernie törekvéseit általában kudarc "koronázza". Sőt, még azután sem juthatunk ilyesféle megállapításra, hogy szegénynek tavaly az éremtáblázatos megoldását is leszavazták a csapatok.

Ugyanis, tetszik vagy sem, az elmúlt években nem egy, nem kettő új futam épült be Bernie-nek köszönhetően a Forma1-es versenynaptárba, elég csak Bahreinre, Szingapúrra, Abu-Dhabira, Törökországra, Kínára, vagy éppen az idén debütáló dél-koreai nagydíjra gondolni. Az már más kérdés, hogy az új pályák mennyire váltották be a hozzájuk fűződő reményeket, talán a két héttel ezelőtti bahreini futam a legjobb példa erre, ahol még akkor is dögunalmas versenyeket láttunk, amikor a legtöbb pályán izzott a levegő. De eszünkbe juthat ellenpéldaként Törökország is, az izgalmas gumi-faló 8-as kanyar, és máris árnyaltabb a kép.

Az viszont mindenképpen tény, hogy eközben olyan futamok kerültek ki az F1 versenynaptárából (végleg, vagy csak átmenetileg), mint például Spa, Montreal, Indianapolis, vagy épp Hockenheim, azaz tradícionális, és sok esetben izgalmakban bővelkedő (elég csak a montreali betonpalánkokra gondolni...) nagydíjak kerültek méltatlanul a feledés homályába.

Bernie Ecclestone tehát kergetheti amerikai álmát, felhőkarcolókkal, amerikai piacokkal és tengerentúli együttműködésekkel fűszerezve, de talán ideje lenne odakoncentrálni a Forma1-et (és az energiát), ahová valójában való: a jelenlegi futamokra. Mert valljuk be őszintén: lenne min dolgozni...

A csapatok szerint igen, Bernie Ecclestone szerint viszont határozottan nem érkezett még el az idő a változtatásra - olvashattuk ma a nemzetisport-online legújabb hírei között megjelent tudósításban. Noha a bahreini futamon (1. F. Alonso, 2. F. Massa, 3. L. Hamilton) gyakorlatilag minden izgalom nélkül körözött a teljes mezőny, az F1 értékesítési és televíziós sugárzási jogait (többségben) kezében tartó Bernie Ecclestone szerint még legalább 3 futamot várni kell ahhoz, hogy kikristályosodjon: valóban szükség van-e újabb változásokra.

Az F1 mindenható urának szavaival némiképp ellentétes a Red Bull, Mercedes, McLaren hármasának álláspontja, akik nemcsak pilótáikon, de csapatfőnökeiken keresztül is üzentek az FIA-nak: ez így nem mehet tovább. (http://www.a5.hu/cikkek/2/39273.shtml) Az izgalmak és az előzések teljes hiánya ugyanis nemcsak a nézőket, de a csapatokat is frusztráltá teszi leszámítva persze a Ferrarit, mely örül pillanatnyi dominanciájának, és az előzési lehetőségek csökkenését kihasználva igyekszik olyan gyorsan eldönteni a vb-t, amilyen gyorsan csak tudja.

Mindeközben az FIA hallgat, mint süket disznó a búzában; vélhetően a Jean Todt vezette szervezet kivárásra játszik: annyi bizonyos, hogy a két hét múlva rendezendő ausztrál nagydíjon jelentős változások még nem lesznek, ha azonban az Albert-park is hasonló élvezet-orgiát (az az semmilyet) produkál, nyilvánvalóan meglesznek a (remélhetőleg megfelelő) következményei: ha más nem, akkor a nézettségi adatokban.

Mindaddig azonban csupán várhatunk, és Mark Webber költői - és nyomdafestéket nem igen tűrő - kérdését tehetjük fel magunkban újra és újra:

"Minek szarakodnak az új szabályokkal?"

Nem Fernando Alonso hibája, hogy nem első sorban az ő első ferraris győzelméről szólt az idénynyitó. Szólhatnának róla is a híradások, hiszen minden adott volt egy fantasztikus évadkezdéshez: négy világbajnok a pályán, közel hasonló kocsikban, kora délutáni műsorkezdésben.

A négy élcsapat révén tehát van 8 kiváló pilótánk (elviekben) a mezőnyben, és közülük elsőnek lenni valóban kiváló érzés lehet, azonban Fernando Alonso nagy pechére meglepően keveseket érdekel, hogy ki is nyert valójában.

Hogy miért? A válasz egyszerű: a tegnapi futam annyira dögunalmas volt, hogy többen aludtak el rajta, mint az ausztrál nagydíjon, ami hazánkban hagyományosan mindig hajnalban kezdődött...

Ami elgondolkodtató. Évek óta halljuk ilyen-olyan forrásból, hogy izgalmasabbá kell tenni az időmérőt, a versenyt, és ennek érdekében bizony szabályokat kell változtatni. Hát jelentem: én bizony kérem vissza a 2000-es rendszert, annál több izgalom nekem nem kell. Szeretnék 12 körös időmérőt, tankolást, értelmes gumiszabályt, mert érdekes módon akkor bizony működött, ami ma nem tud: láthattunk érdekes, előzésektől gazdag futamokat, izgalmas időmérőket.

Persze lehet, hogy velem van a baj, lehet, hogy csupán az én gyomrom képtelen bevenni F1 címén ezt a tegnap látott vonatozást, és a gumik vég nélküli spórolását, óvását. Mert teszem azt, mi történik, ha egy versenyző támadni kezd? Elkopnak a gumijai, inkább soroljon csak vissza, és álljon be menettempóba! De vigyázzon: nehogy szélárnyékba keveredjen, mert akkor bizony megint "elégeti" a gumijait... autósport? Ugyan kérem!

Persze nem sajnálom Fernando Alonsot: ő nyert, megtette a magáét, és vélhetően akkor is megfogja tenni, ha a szabályok 3 kereket, 0 kormányt és előzéshez "alkalmas" légterelőket írnak elő: az már egy másik kérdés, hogy mindezt hányan fogják látni...

Eljött hát a nagy nap, már csak alig több mint húsz perc, és elrajtol a mezőny Bahreinből. A Vettel-Massa-Alonso hármassal kezdődő rajtrács elsősorban a Red Bullok és a Ferrarik hegemóniáját igéri (Webber vezetői hiba miatt került a hatodik helyre), mögöttük szorosan jöhet a McLaren és a Mercedes - utóbbi a versenyre magát valószínűleg maximálisan felszívó Schumacher, és a csiszolatlan gyémánt, Niko Rosberg vezetésével.

Miközben a legtöbb csapat motorhome-ját mély hallgatás övezi, a Ferrarinál lázas munka zajlik, zajlott: Massa autójában máris motort kellett cserélni, ami nem a legjobb előjel a csapat számára, még akkor sem, ha ez nem került 10 helyes rajtbüntetésbe (az évad során nyolc motort használhatnak fel a csapatok, először tehát akkor kapnak büntetést a csapatok, ha a kilencedikhez hozzányúlnak, ami értelemszerűen az évad későbbi versenyein lesz esedékes).

Mindenesetre a tűzpiros Ferrarik motorteljesítményére érdemes lesz odafigyelni, már csak a hivatalosan megerősített "kiugró abnormális telemetria paraméterek" miatt is. Nem mellesleg azt se feledjük, hogy az idény (egyik) sötét lovának tartott BMW-Sauber (Ferrari) is az olasz istáló motorjait használja majd idén: ha tehát a Ferrari megbízhatósági problémákkal fog küzködni, akkor ez hatványozottan igaz lesz a svájciakra (azt már csak halkan teszem hozzá, hogy az első időmérőn egyáltalán nem igazolták az előzetes - pozitív - várakozásokat).

Ami a futamot illeti, legtöbben a rajt utáni kavarodást követően várnak sok előzést, illetve a futam végén, az elkopott gumikon haladó pilóták szenvedése miatt. Nos, elválik, mennyi válik be az előzetes jóslatokból, annyi viszont bizonyos, hogy a futam elején nagyon sokba kerülhet egy-egy félresikerült, túlerőltetett aggresszív (gumikoptató) manőver, így könnyen lehet, hogy a pilóták inkább mindenáron a gumik óvására (ezáltal a futam végére tartalékolva) próbálnak majd koncentrálni, ami megölheti az izgalmakat a futam elején.

Azt pedig már csak halkan jegyzem meg, hogy a telitankkal közlekedő kocsik hideg gumikon történő pályántartása, irányítása, balansz-kialakítása nem lesz egyszerű feladat senki számára, ami szintén növeli az unalom esélyét a futam elején (meg persze a balesetekét is a sok újonc pilóta révén... Nézzük a jó oldalát: a kettő együtt biztos nem következhet be...), ám egyúttal esélyt kínál az olyan rutinos pilótáknak, mint Rubens Barrichello, vagy természetesen Michael Schumacher.

Már csak 21 perc... meg persze az az 5-7 másodperc, amin belül a piros lámpák kialasznak.

Hosszas várakozás után ma végre közelebb kerülhettünk a 2010-es év valódi Forma1-es erőviszonyának feltérképezéséhez: legalábbis előzetesen erre számítottunk. No meg arra, hogy hosszú évek után végre valóban az időmérő utolsó szakaszában születik majd meg a nagybetűs POLE pozíció, azaz az időmérőn futott leggyorsabb kör.

Erre minden valós esély meg is volt, tekintve, hogy többé nem lehetett taktikázni az üzemanyagszintekkel, így nem volt a mezőnyben könnyű illetve nehéz autó, azonban - a kis csapatoknak való kedvezmény biztosítása végett - az FIA (kreatívan), itt is megkavarta a paklit (vagy épp mást), méghozzá az új gumiszabállyal.

Az idén debütáló, kimondottan a Q3-ra (azaz az időmérő utolsó szakaszára) vonatkozó előírás kimondja, hogy a futam elején azzal a gumival kell a Q3-ban résztvevő pilótának rajtolnia, amellyel az időmérő végső szakaszában a leggyorsabb kört futotta. Szemben azokkal a versenyzőkkel, akik nem jutottak be a kvalifikáció utolsó etapjába, hiszen ők szabadon választhatnak a lágyabb és keményebb keverék között.

A dolog csak ott hibádzik, hogy az FIA elsősorban azzal (is) indokolta a tankolás futamközbeni betiltását, hogy ezáltal a kvalifikáció harmadik körében egyenlő eséllyel indulhatnak a versenyzők, porzó tankkal, viharléptekkel, ezzel biztosítva a Pole pozícióért harcoló csapatok idejének összehasonlíthatóságát. Mindezzel azonban szöges ellentétben áll a gumiszabály, ami - kiegészülve a 3 szett lágy, 3 szett kemény / (időmérő + futam) regulával - gyakorlatilag ellehetetleníti az öldöklő versengést az időmérő végén, mintegy teljesen unalmassá és érdektelenné téve azt: ahogy annak mi is szemtanúi lehettünk ma.

A gumiszabály és gumikon való spórolás tehát a legnagyobb öngól, amit az FIA idén elkövethetett, így továbbra is kíváncsi vagyok, hogy még hány év kell a felismerésig: a régi időmérőrendszer (12 kör/pilóta) messze izgalmasabb volt, mint bármelyik, a régi rendszer izgalmainak feltúrbósítására törekvő utódja...

Arról nem is beszélve, hogy az évközbeni teszttilalom megléte miatt a régi rendszer első 20 perce sem telne el események nélkül (ez volt anno a legsúlyosabb kritika az időmérő régebbi lebonyolítási metódusa ellen), hiszen a csapatok minden alkalmat megragadnának a különböző javítások és fejlesztések tesztelésére.

Ki tudja, talán néhány év múlva nemcsak a tankolás betiltása éli majd reneszánszát, de az eddigi legjobb és mindmáig legizgalmasabb időmérő rendszer is... elvégre: a remény hal meg utoljára.

Lassan felbőgnek a motorok, s még egy utolsó lágy öblögetés kíséretében a piros lámpák kialvásakor nekilódulnak az autó-csodák, azaz elkezdődik a 2010-es Formula 1-es idény első futama, ezúttal azonban nem az Albert Parkban, hanem a poros bahreini aszfaltcsíkon.

2010 minden szempontból különleges évnek ígérkezik, s azok kedvéért, akiknek nem lenne elég ehhez a megreformált pontrendszer, a 19 futamra bővített versenynaptár, a Mercedes és a 3 újcsapat megjelenésének, vagy éppen Fernando Alonso Ferrariba költözésének felemlegetése, jegyezzük meg: első sorban természetesen Michael Schumacher miatt.

Hosszú évek óta ismét négy világbajnok rajtol majd el vasárnap kora délután a rajtrácsról (ha minden jól megy), ráadásul három különböző, de mindenképpen versenyképes autóból. Alonso és a Ferrari párosítása mindenképpen gyilkosnak ígérkezik, azonban a McLaren világbajnok pilóta párosa mellett sem lehet szó nélkül elmenni. Az utóbbi két év bajnokát (Lewis Hamilton, Jenson Button) soraiban tudó Ezüst Nyilak mindenképpen győzelemre törnek, és nagy kérdés, hogy a jelenleg épp a Ferrarinál pilótáskodó Fernando Alonso után hogy bír el egy újabb világbajnokkal Lewis Hamilton. Mindannyian emlékszünk talán, mi történt 2007-ben.

És akkor még nem ejtettünk szót a 3 év kihagyás után visszatérő Michael Schumacherről, illetve a Jolly Joker Vettel-Webber Red bull párosról, vagy éppen a szintén visszatérőnek számító, a Bmw-től csapatát gyakorlatilag visszavásárló Peter Sauberről és japán pilótájáról Kobayashi Kamuiról, aki a tavalyi utolsó versenyeken ragyogóan bizonyította tehetségét.

És ez még mindig csak a jéghegy csúcsa. Hol emlékeztünk meg a betegségéből felépülő Felipe Massáról, a végre komoly lehetőséget kapó Niko Rosbergről, a tankolás betiltásáról, a Bridgestone utolsó évéről, az ürestankos időmérőről vagy éppen a felduzzadt mezőnyről?

Lesz miért izgulni tehát idén is, noha a mezőny talán egyik legnagyobb egyénisége idén inkább a vodka-rally párosítást választotta a vodka-F1 helyett. Mindazonáltal ki tudja; talán jövő ilyenkor végre öt világbajnok lesz ott a mezőnyben...