Bernie Ecclestone ismét New York-i futamról álmodik, közölte a La Gazetta Dello Sport tegnap éjjel. Azért ismét, mert a Forma1 jelenlegi mindenhatója már 1982-ben szeretett volna útjára indítani egy New York-i nagydíjat, amiből azóta sem lett semmi.

Persze ne ringassuk magunkat tévhitekben: az, hogy a New York-i nagydíjból eleddig nem lett semmi, még nem jelenti azt  hogy Bernie törekvéseit általában kudarc "koronázza". Sőt, még azután sem juthatunk ilyesféle megállapításra, hogy szegénynek tavaly az éremtáblázatos megoldását is leszavazták a csapatok.

Ugyanis, tetszik vagy sem, az elmúlt években nem egy, nem kettő új futam épült be Bernie-nek köszönhetően a Forma1-es versenynaptárba, elég csak Bahreinre, Szingapúrra, Abu-Dhabira, Törökországra, Kínára, vagy éppen az idén debütáló dél-koreai nagydíjra gondolni. Az már más kérdés, hogy az új pályák mennyire váltották be a hozzájuk fűződő reményeket, talán a két héttel ezelőtti bahreini futam a legjobb példa erre, ahol még akkor is dögunalmas versenyeket láttunk, amikor a legtöbb pályán izzott a levegő. De eszünkbe juthat ellenpéldaként Törökország is, az izgalmas gumi-faló 8-as kanyar, és máris árnyaltabb a kép.

Az viszont mindenképpen tény, hogy eközben olyan futamok kerültek ki az F1 versenynaptárából (végleg, vagy csak átmenetileg), mint például Spa, Montreal, Indianapolis, vagy épp Hockenheim, azaz tradícionális, és sok esetben izgalmakban bővelkedő (elég csak a montreali betonpalánkokra gondolni...) nagydíjak kerültek méltatlanul a feledés homályába.

Bernie Ecclestone tehát kergetheti amerikai álmát, felhőkarcolókkal, amerikai piacokkal és tengerentúli együttműködésekkel fűszerezve, de talán ideje lenne odakoncentrálni a Forma1-et (és az energiát), ahová valójában való: a jelenlegi futamokra. Mert valljuk be őszintén: lenne min dolgozni...