Fernando Alonso csendre intett. No nem úgy, mint tette azt kritizálóival a bahreini győzelme után, hanem szó szerint, a futamot követő nyilatkozatában. Idézem:

"Hát, akik azt gondolják, hogy unalmasak a versenyek, most két-három nagydíjig hallgathatnak"

Azért tisztelt Fernando, én mégis csak folytatnám a blogolást, ha nem bánod. De ha már végnélküli eszmefuttatásokat írtam a bahreini unalomról, igazságtalannak érezném, ha nem ejtenék pár szót a vasárnapi izgalmakról.

Ahogy az előző bejegyzésem címe is sejteti, elsősorban az eső okozta káosz "okolható" a rengeteg előzésért és izgalomért, de ennél azért mégiscsak többről volt szó Ausztráliában. Kezdjük például azzal, hogy Jenson Button lágy gumijai hozzávetőlegesen 50 kört bírtak ki, ami nagy szó, még akkor is, ha Ausztráliában nem olyan gumigyilkoló az aszfalt, mint volt mondjuk Bahreinben. Ehhez persze hozzájön még Button vezetési stílusai is, de ne feledjük: nem ő volt az egyetlen, aki egy kiállással (értsd: esősről száraz gumira váltással) csinálta végig a futamot, és bizony a többiek sem sokkal utána érkeztek be a boxba az új szett gumikért.

A Bridgestone tehát, mely erre a futamra a közepesen lágy és a kemény keveréket választotta (tehát nem a szuperlágyat) láthatólag kitett magáért, és ez azért mindenképpen bizakodásra ad okot. Ha a lágyak kibírnak 50 kört, akkor a kemények vélhetően simán végigviszik (ceteris paribus) a teljes futamot, azaz annyira talán mégsem kell spórolni a gumikkal, mint láttuk azt Bahreinben.

Persze a klasszikus korszakban még gyorsító szélárnyék mára lassítóvá és bosszantóvá váló hatásai ettől még megmaradnak (kevesebb leszorító erő, gyorsabban kopó gumik), de ezek a hatások megvoltak tavaly és tavaly előtt is, mégis számtalan izgalmas futamot láttunk, tehát eszerint erre idén is megvan minden esélyünk.

Úgyhogy a kezdeti borulátásnak (részemről) vége, az egyetlen kérdés, hogy a pillanatnyi optimizmust újabb csalódottság, vagy remény váltja-e fel. Hétvégén elválik.