Nem Fernando Alonso hibája, hogy nem első sorban az ő első ferraris győzelméről szólt az idénynyitó. Szólhatnának róla is a híradások, hiszen minden adott volt egy fantasztikus évadkezdéshez: négy világbajnok a pályán, közel hasonló kocsikban, kora délutáni műsorkezdésben.

A négy élcsapat révén tehát van 8 kiváló pilótánk (elviekben) a mezőnyben, és közülük elsőnek lenni valóban kiváló érzés lehet, azonban Fernando Alonso nagy pechére meglepően keveseket érdekel, hogy ki is nyert valójában.

Hogy miért? A válasz egyszerű: a tegnapi futam annyira dögunalmas volt, hogy többen aludtak el rajta, mint az ausztrál nagydíjon, ami hazánkban hagyományosan mindig hajnalban kezdődött...

Ami elgondolkodtató. Évek óta halljuk ilyen-olyan forrásból, hogy izgalmasabbá kell tenni az időmérőt, a versenyt, és ennek érdekében bizony szabályokat kell változtatni. Hát jelentem: én bizony kérem vissza a 2000-es rendszert, annál több izgalom nekem nem kell. Szeretnék 12 körös időmérőt, tankolást, értelmes gumiszabályt, mert érdekes módon akkor bizony működött, ami ma nem tud: láthattunk érdekes, előzésektől gazdag futamokat, izgalmas időmérőket.

Persze lehet, hogy velem van a baj, lehet, hogy csupán az én gyomrom képtelen bevenni F1 címén ezt a tegnap látott vonatozást, és a gumik vég nélküli spórolását, óvását. Mert teszem azt, mi történik, ha egy versenyző támadni kezd? Elkopnak a gumijai, inkább soroljon csak vissza, és álljon be menettempóba! De vigyázzon: nehogy szélárnyékba keveredjen, mert akkor bizony megint "elégeti" a gumijait... autósport? Ugyan kérem!

Persze nem sajnálom Fernando Alonsot: ő nyert, megtette a magáét, és vélhetően akkor is megfogja tenni, ha a szabályok 3 kereket, 0 kormányt és előzéshez "alkalmas" légterelőket írnak elő: az már egy másik kérdés, hogy mindezt hányan fogják látni...